2011. augusztus 8., hétfő
2011. március 27., vasárnap
4.fejezet-Óriási vita a családban
4.fejezet
Óriási vita a családban
(*Bree szemszöge)
Csak ültem az ágyam szélén, és néztem ki a fejemből. Eleredtek a könnyeim, és eszembe jutott, hogy a két öcsém gyűlöl, de hogy miért, és mit rontottam el, nem tudom! Éktelen ordibálás riasztott fel a gondolatmenetemből. Kinéztem az ablakon, és azt vettem észre, hogy a kutya a kocsi kerekei alatt fekszik. Kivágtam az ajtót, és lerohantam a kertbe. Felkaptam a véres kutyát, és becsavartam az egyik rongyba. Bepattantam a kocsimba, és elkezdtem száguldozni a kutyaklinika felé. Nem is figyeltem, hogy ki ütötte el, csak azon járt a fejem , hogy minél előbb menteni kell a kutyát. Ribit Paultól, és Michaeltől kaptam, amikor még szerettek, a 18. születésnapomra. A könnyeim rendíthetetlenül áztatták az arcomat. Odaértem a kórház elé, kikaptam a kutyát, és bezártam a kocsit, majd elkezdtem rohanni befelé az orvoshoz, idő közben elkaptam az egyik nővért, és beinvitált minket az orvoshoz. Az orvos szánakozóan nézte a kutyát, majd rám nézett sajnálkozó szemekkel.
- Megteszem amit csak tudok a kutyáért.-Mondta, majd kiinvitált a rendelőjéből. Tenyerembe hajtottam a fejemet, majd rázkódtam a zokogástól. Valaki leült mellém, majd átkarolta a vállamat, nagyon jól ismertem ezt az ölelést, egy valaki jutott az eszembe: MICHAEL.
- Nem lesz semmi baja, Bree!-mondta szomorú hangon, belefészkeltem magamat az ölelésébe, majd még jobban elkezdtem sírni.
- Hol rontottam e?-csuklott el a hangom.
- Mit rontottál el?-kérdezte.
- Hát hogy így meggyűlöltetek engem! -zokogtam. Odanyújtott egy zsepit, majd megrázta a fejét.
- De hát, én nem is utállak, imádlak, nővérkém, csak Paul neheztel rád, amiért nem bírod a barátnőjét.
- De az utálatnak számít, és ahogy leoltott engem, hallottad, hogy beszélt velem, és előhozta belőlem megint azt a rossz emléket!-mondtam és eszembe jutott, ahogy az a mocskos állat felettem térdel, és leszakítja rólam blúzomat, erre az emlékre, megrázkódtam, és bevillant előttem a támadóm arca, aki történetesen a legjobb barátom volt.
- Igen hallottam, sajnos. Utána Robert, és én is akkorát behúztuk neki, úgy, hogy a földön fetrengett.- mondta önelégülten, én meg megeresztettem egy halovány mosolyt. Átöleltem, jó szorosan, hogy tudja menyire szeretem, és ezt hangosan el is akartam mondani, de kivágódott az orvosi szoba ajtaja, és kihozta az orvos a kutyát, felpattantam, de leintett, és bement a műtőbe, ilyen súlyos a helyzet? gondolkoztam magamban.
- Ne aggódj, biztos, hogy meg fog gyógyulni!-mondta biztatóan öcsém és megszorította a kezemet.
-Paullal, pedig ne törődj, mert egy idióta seggfej!-morogta az orra alatt én meg halványan felkuncogtam.
- Amúgy, meg a többiek tudják, hogy itt vagyok?-kérdeztem, mire megrázta a fejét, ránéztem jóképű arcára, és elcsodálkoztam, hogy még nem volt barátnője, csak egy, de ő sajnos egy autó balesetben életét vesztette. Amúgy meg sötét barna haja van már majdnem fekete, ami a szemeibe lógott, belenéztem csoki barna szemeibe, és sírni támadt volna kedvem, na mind egy már így is sírjak, még ráadok még egy lapáttal.
- És mi van veled meg Ritával?-kérdeztem, mire összerezzent a hirtelen kérdésemtől, elmosolyodott, de ez nem vidám volt, hanem szomorú.
- Sajnos amiért elköltözünk, szakítanom kellett vele.-mondta, majd újra csöndbe burkolózott. Azt vettem észre, hogy 10 percen belül elalszom, és a fejem Michael vállára hanyatlik. Ő pedig szorosan átölelt engem, és a fülembe suttogta hogy mennyire szeret, és nem lesz semmi baja az én hercegnőmnek.
*
Eközben Michael szeretetteljesen nézett a nővérére, és meglátta, hogy a nyakán van egy félhold alakú könnycsepp. Elkerekedett a szeme, de nem szólt semmit. Már vagy 3 órája ülhetett, és gondolkozott, de az orvos még sehol nem volt. Kezdett lecsukódni a szeme, és ekkor kivágódott a műtő ajtaja. Kijött rajta az orvos, részvétet nyilvánító tekintettel. Lassan kezdett ébredezni a nővére is.
*Bree szemszög
-Nagyon sajnálom, de nem tudtam megmenteni a kutyáját, hölgyem!-mondta az orvos, és elkezdett valamit hablatyolni a csontokról. Én még csak most fogtam fel hogy mit mondott, és hisztérikus sírásban törtem ki. Az öcsém átölelt, és ez nagyon jól esett nekem.
-Nézze hölgyem, én megettem amit csak tudtam, de már túl késő volt, nem ébredt fel a kómából a kutyája.- kezet rázott az öcsémmel, és egy másik páciens kutyájához sietett.
Annyira rázkódtam a sírástól, hogy még egy szál cigit se tudtam kihalászni a dobozából. 1 óra múlva, már abbamaradt a remegés, de a könnyeim még mindig nem apadtak el. Öcsémmel kimentünk a kórház elé, és most már ki tudtam venni a cigit a dobozából, és rá is tudtam gyújtani.
- Nem szeretném, hogyha rágyújtanál többször!-mondta halál komolyan Michael.
-Megpróbálom ezt megígérni neked!-mondtam rekedten a sok sírástól.
-Istenem csak én lehetek ilyen szerencsétlen!-mondtam, majd elcsuklott a hangom a végére.
- Nem csak te!-mondta mögöttem egy mély baritonú hang, megmerevedtem a rémülettől, majd megpördültem a tengelyem körül. Most néztem szembe a legnagyobb félelmemmel, a volt legjobb barátommal, azzal aki megerőszakolt.
- Mit akarsz te itt?-vetődött rögtön elém egy alak, aki történetesen az öcsém volt. Az öcsém, Michael volt a legmagasabb az egész családban, ő 2 méter- volt, és kosarazott, olyan izmokkal rendelkezett, hogy azt még egy profi testépítő is megirigyelte volna. Aki vele szemben állt 185 cm-volt.
-Húzz el innen, vagy kihívom rád a zsarukat!-mondta az öcsém, és már vetődött volna Dani után, de én megállítottam.
-Nem éri meg ezzel a bunkó alakkal foglalkozni! Nem ér annyit!-mondtam, majd kifújtam a levegőt, amikor az öcsém megfeszült teste elernyedt. Szeretetteljesen rám nézett, majd szorosan átölelt.
- Gyere menjünk!-mondta, majd elindultunk a kocsimhoz, Michael motorral jött. Elindultunk hazafelé, és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor beparkoltam a garázsba. A hazafelé vezető úton egész végig folytak a könnyeim. Kikászálódtam a kocsiból, és megvártam, míg az öcsém is beáll a garázsba, együtt mentünk fel a házba bevezető lépcsőn, és amikor beléptünk minden szem ránk szegeződött. Paul egyből felpattant, és elindult volna felém, de én rámordultam hogy maradjon ott ahol van.
- Mi van Ribizlivel?-kérdezte anya elcsukló hangon.
- Mi lenne sikeresen elütöttétek, és nem tudta az orvos megmenteni, ezért ültünk a váróban 4 órát!-üvöltöttem torkom szakadtából, megütközve néztek rám, azért mert én soha nem szoktam ordibálni, csak akkor ha nagyon kiakadok valami miatt, hát igen most nagyon kiakadtam.
- Nem igaz, hogy nekem mindig a lelkembe kell gázolni, ez olyan jó nektek?- kérdeztem még mindig kiabálva, ők meg csak tátott szájjal bámulták.
- Dehát......-kezdett bele Paul, mire leüvöltöttem a fejét.
- Te csak ne de hátozzál, mert te ütötted el a kutyámat, és te gázoltál eddig mindig a lelkembe, elegem van, nem megyek el innen sehova, és soha többet ne keressetek!-mondtam üvöltözve, felvágtattam az emeletre, majd bepakoltam a cuccaimat. Összeszedtem magamat, majd a bankkártyámat. Lementem a nappaliba, majd megöleltem Michaelt, Robertet és Kristen, majd megvetően ránéztem az ölelkező párosra, és a szüleimre. Méltóságteljesen elindultam, és úgy bevágtam az ajtót, majd reméltem, hogy összedől a ház. Bevágódtam a kocsiba, és elszáguldoztam egy hotel felé.
*Eközben otthon.
-Paul miért kellett elütnöd a kutyát! Tudod, hogy menyit jelentet neki! És miért utálod Breet? És miért ebbe a kis ribancba kellett beleszeretned, amikor tudod, hogy Bree utálja!-üvöltötte Robert torka szakadtából.
Óriási vita a családban
(*Bree szemszöge)
Csak ültem az ágyam szélén, és néztem ki a fejemből. Eleredtek a könnyeim, és eszembe jutott, hogy a két öcsém gyűlöl, de hogy miért, és mit rontottam el, nem tudom! Éktelen ordibálás riasztott fel a gondolatmenetemből. Kinéztem az ablakon, és azt vettem észre, hogy a kutya a kocsi kerekei alatt fekszik. Kivágtam az ajtót, és lerohantam a kertbe. Felkaptam a véres kutyát, és becsavartam az egyik rongyba. Bepattantam a kocsimba, és elkezdtem száguldozni a kutyaklinika felé. Nem is figyeltem, hogy ki ütötte el, csak azon járt a fejem , hogy minél előbb menteni kell a kutyát. Ribit Paultól, és Michaeltől kaptam, amikor még szerettek, a 18. születésnapomra. A könnyeim rendíthetetlenül áztatták az arcomat. Odaértem a kórház elé, kikaptam a kutyát, és bezártam a kocsit, majd elkezdtem rohanni befelé az orvoshoz, idő közben elkaptam az egyik nővért, és beinvitált minket az orvoshoz. Az orvos szánakozóan nézte a kutyát, majd rám nézett sajnálkozó szemekkel.
- Megteszem amit csak tudok a kutyáért.-Mondta, majd kiinvitált a rendelőjéből. Tenyerembe hajtottam a fejemet, majd rázkódtam a zokogástól. Valaki leült mellém, majd átkarolta a vállamat, nagyon jól ismertem ezt az ölelést, egy valaki jutott az eszembe: MICHAEL.
- Nem lesz semmi baja, Bree!-mondta szomorú hangon, belefészkeltem magamat az ölelésébe, majd még jobban elkezdtem sírni.
- Hol rontottam e?-csuklott el a hangom.
- Mit rontottál el?-kérdezte.
- Hát hogy így meggyűlöltetek engem! -zokogtam. Odanyújtott egy zsepit, majd megrázta a fejét.
- De hát, én nem is utállak, imádlak, nővérkém, csak Paul neheztel rád, amiért nem bírod a barátnőjét.
- De az utálatnak számít, és ahogy leoltott engem, hallottad, hogy beszélt velem, és előhozta belőlem megint azt a rossz emléket!-mondtam és eszembe jutott, ahogy az a mocskos állat felettem térdel, és leszakítja rólam blúzomat, erre az emlékre, megrázkódtam, és bevillant előttem a támadóm arca, aki történetesen a legjobb barátom volt.
- Igen hallottam, sajnos. Utána Robert, és én is akkorát behúztuk neki, úgy, hogy a földön fetrengett.- mondta önelégülten, én meg megeresztettem egy halovány mosolyt. Átöleltem, jó szorosan, hogy tudja menyire szeretem, és ezt hangosan el is akartam mondani, de kivágódott az orvosi szoba ajtaja, és kihozta az orvos a kutyát, felpattantam, de leintett, és bement a műtőbe, ilyen súlyos a helyzet? gondolkoztam magamban.
- Ne aggódj, biztos, hogy meg fog gyógyulni!-mondta biztatóan öcsém és megszorította a kezemet.
-Paullal, pedig ne törődj, mert egy idióta seggfej!-morogta az orra alatt én meg halványan felkuncogtam.
- Amúgy, meg a többiek tudják, hogy itt vagyok?-kérdeztem, mire megrázta a fejét, ránéztem jóképű arcára, és elcsodálkoztam, hogy még nem volt barátnője, csak egy, de ő sajnos egy autó balesetben életét vesztette. Amúgy meg sötét barna haja van már majdnem fekete, ami a szemeibe lógott, belenéztem csoki barna szemeibe, és sírni támadt volna kedvem, na mind egy már így is sírjak, még ráadok még egy lapáttal.
- És mi van veled meg Ritával?-kérdeztem, mire összerezzent a hirtelen kérdésemtől, elmosolyodott, de ez nem vidám volt, hanem szomorú.
- Sajnos amiért elköltözünk, szakítanom kellett vele.-mondta, majd újra csöndbe burkolózott. Azt vettem észre, hogy 10 percen belül elalszom, és a fejem Michael vállára hanyatlik. Ő pedig szorosan átölelt engem, és a fülembe suttogta hogy mennyire szeret, és nem lesz semmi baja az én hercegnőmnek.
*
Eközben Michael szeretetteljesen nézett a nővérére, és meglátta, hogy a nyakán van egy félhold alakú könnycsepp. Elkerekedett a szeme, de nem szólt semmit. Már vagy 3 órája ülhetett, és gondolkozott, de az orvos még sehol nem volt. Kezdett lecsukódni a szeme, és ekkor kivágódott a műtő ajtaja. Kijött rajta az orvos, részvétet nyilvánító tekintettel. Lassan kezdett ébredezni a nővére is.
*Bree szemszög
-Nagyon sajnálom, de nem tudtam megmenteni a kutyáját, hölgyem!-mondta az orvos, és elkezdett valamit hablatyolni a csontokról. Én még csak most fogtam fel hogy mit mondott, és hisztérikus sírásban törtem ki. Az öcsém átölelt, és ez nagyon jól esett nekem.
-Nézze hölgyem, én megettem amit csak tudtam, de már túl késő volt, nem ébredt fel a kómából a kutyája.- kezet rázott az öcsémmel, és egy másik páciens kutyájához sietett.
Annyira rázkódtam a sírástól, hogy még egy szál cigit se tudtam kihalászni a dobozából. 1 óra múlva, már abbamaradt a remegés, de a könnyeim még mindig nem apadtak el. Öcsémmel kimentünk a kórház elé, és most már ki tudtam venni a cigit a dobozából, és rá is tudtam gyújtani.
- Nem szeretném, hogyha rágyújtanál többször!-mondta halál komolyan Michael.
-Megpróbálom ezt megígérni neked!-mondtam rekedten a sok sírástól.
-Istenem csak én lehetek ilyen szerencsétlen!-mondtam, majd elcsuklott a hangom a végére.
- Nem csak te!-mondta mögöttem egy mély baritonú hang, megmerevedtem a rémülettől, majd megpördültem a tengelyem körül. Most néztem szembe a legnagyobb félelmemmel, a volt legjobb barátommal, azzal aki megerőszakolt.
- Mit akarsz te itt?-vetődött rögtön elém egy alak, aki történetesen az öcsém volt. Az öcsém, Michael volt a legmagasabb az egész családban, ő 2 méter- volt, és kosarazott, olyan izmokkal rendelkezett, hogy azt még egy profi testépítő is megirigyelte volna. Aki vele szemben állt 185 cm-volt.
-Húzz el innen, vagy kihívom rád a zsarukat!-mondta az öcsém, és már vetődött volna Dani után, de én megállítottam.
-Nem éri meg ezzel a bunkó alakkal foglalkozni! Nem ér annyit!-mondtam, majd kifújtam a levegőt, amikor az öcsém megfeszült teste elernyedt. Szeretetteljesen rám nézett, majd szorosan átölelt.
- Gyere menjünk!-mondta, majd elindultunk a kocsimhoz, Michael motorral jött. Elindultunk hazafelé, és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor beparkoltam a garázsba. A hazafelé vezető úton egész végig folytak a könnyeim. Kikászálódtam a kocsiból, és megvártam, míg az öcsém is beáll a garázsba, együtt mentünk fel a házba bevezető lépcsőn, és amikor beléptünk minden szem ránk szegeződött. Paul egyből felpattant, és elindult volna felém, de én rámordultam hogy maradjon ott ahol van.
- Mi van Ribizlivel?-kérdezte anya elcsukló hangon.
- Mi lenne sikeresen elütöttétek, és nem tudta az orvos megmenteni, ezért ültünk a váróban 4 órát!-üvöltöttem torkom szakadtából, megütközve néztek rám, azért mert én soha nem szoktam ordibálni, csak akkor ha nagyon kiakadok valami miatt, hát igen most nagyon kiakadtam.
- Nem igaz, hogy nekem mindig a lelkembe kell gázolni, ez olyan jó nektek?- kérdeztem még mindig kiabálva, ők meg csak tátott szájjal bámulták.
- Dehát......-kezdett bele Paul, mire leüvöltöttem a fejét.
- Te csak ne de hátozzál, mert te ütötted el a kutyámat, és te gázoltál eddig mindig a lelkembe, elegem van, nem megyek el innen sehova, és soha többet ne keressetek!-mondtam üvöltözve, felvágtattam az emeletre, majd bepakoltam a cuccaimat. Összeszedtem magamat, majd a bankkártyámat. Lementem a nappaliba, majd megöleltem Michaelt, Robertet és Kristen, majd megvetően ránéztem az ölelkező párosra, és a szüleimre. Méltóságteljesen elindultam, és úgy bevágtam az ajtót, majd reméltem, hogy összedől a ház. Bevágódtam a kocsiba, és elszáguldoztam egy hotel felé.
*Eközben otthon.
-Paul miért kellett elütnöd a kutyát! Tudod, hogy menyit jelentet neki! És miért utálod Breet? És miért ebbe a kis ribancba kellett beleszeretned, amikor tudod, hogy Bree utálja!-üvöltötte Robert torka szakadtából.
2010. november 19., péntek
3.fejezet. A titkokra fény derül!
3.fejezet. A titkokra fény derül
(Ez a cucc van Breen)
Xaviert kitessékeltem a szobámból, és átöltöztem egy kényelmes szürke csőgatyába, és egy fehér retros pólót, a gatyához felvettem egy szegecses övet, majd a szürke converse csukám, meg a kedvenc bőrdzsekimet.
- Mehetünk!-kiabáltam Xaviernek, felkaptam a táskám, amiben minden cuccom ott volt, és a kutyát pedig itthonhagytam. Bepattantunk a kocsiba, és elhajtottunk a PinkCatsbe. AMikor odaértünk, hatalmas tömeg volt ott, a kocsival nem is nagyon lehetett leparkolni, de nekünk szerencsénk, van mível VIP vendégek vagyunk, így le lehetett parkolni a garázsba, ott láttam a stábos mercedest is, gondolom ezért van ekkora tömeg, még szerencse, hogy a VIP terembe nem engednek be akárkiket.....
- Itt is volnánk!-parkoltam le a kedvenc helyemre.
- ÓÓÓ, szóval ti már ilyen törzsvendégek vagytok, vagy mi?!-kuncogott Xavier.
- Hát persze, már vagy 5 éve!-kuncogtam, neki meg kikerekedtek a szemei.
- Okééé!-mondta, bezártam a kocsit, és elindultunk a kidobóhoz, intettem neki, majd beengedett minket.
-Michelle!- sikította Amanda, de a végére már elalt a hangja, mert meglátta Xaviert, már azt hittem, hogy ott helyben összeesik, de ez hála égnek nem történt meg, odarohantam hozzá, majd odahívtam magunk köré a barátainkat.
- Sziasztok! Nos fontos bejelentésem van!-szomorodtam el.
- Elköltözünk, és van egy bátyám!- mondtam, és végszóra bejött a bátyá, körülöttünk mindenki megsemmisülve állt.
- Mi az h van egy bátyád?-jött oda hozzánk a legnagyobb ellenségem.
- Te meg hogy kerülsz ide?-horkantottam fel megvetően.
-ÁÁÁ csak a pasim hozott el ide!- bújt oda Paul-hoz. MI? PAUL-HOZ?Ő meg csak bocsánatkérően rám tekintett.
- Takarodj ki innen!-üvöltöttem rá, az egész klubban megfagyott a levegő, és mindenki ránk kapta a tekintetét.
-Nem megy sehová!- kiabált vissza a bátyjám.
- Nehogy nár ezt az agyonplasztikázott plázacicát szeressed?-gúnyolódtam.
- De igen is szeretem! Vagy elmész inenn, te rohadt tetves emo, vagy elmondod mi a helyzet!-kiabálta, odamentem hozzájuk, és akkorát behúztam neki, hogy a földön kötött ki, és a kis picsájával is ugyan ezt tettem.
- Tudod mit? Menj a picsába a barátnőddel együtt, nem is fogok veletek menni! Leszarlak magasról!- üvöltöttem, és mindenit félrelökve kirohantam onnan, bevágódtam a kocsiba, és hazaindultzam.
Beugrottam a benzinkútra, és vettem 3 doboz Vouge cigit,és egy öngyújtót. Tisztára ki voltam bukva az öcsém miatt, talán jobb is hogy nem megyek velük, nekik is jó lesz igy meg nekem is.
*
Eközben a PinkCatsben megjelent Kristen, és Robert, mindenki szájtátva nézte őket.
Amanda elkezdett üvöltözni Paullal, meg a nőcskéjével.
- Te rohadt szemét! Mit képzelsz magadról!? Tudhatnád, te is hogy min ment keresztül szerencsétlen!- ordítozott torka szakadtából, a platina szőke kiscsajból meg kirobbant a röhögés.
- Azon hogy megerőszakolták az utcán? És nem nagy ügy!- vihogott fel, Amanda nekiesett, és ott ütötte ahol érte. Xavier leráncigálta a dühöngő lányt a plasztik ribiről, Robert odament az öccséhez, és lekevert neki egy hatlmas pofont.
- Hogy lehetsz ennyire hülye!?-ordibálta angolul.
- És mi az hogy ez a kis ribanc itt röhög a szerencsétlen testvérünkön? Hogy égne le a bőr a képedről!- folytatta az ordibálást, a többiek meg csak megrökönyödötten bámulták a vitatkozó párost.
- Hééééé!-ordította a klubb tulajdonosa, a Pattinson testvéreknek a nagybátyja.
- Hagyjátok abba, vagy kidobok mindenkit!-kiabált túl mindenkit, mire mindenki felhagyott a tevékenységével.
- Hol van Bree?-kérdezte David.
- Ez a két idióta lehordta szerencsétlent a sárga földig, és elrohant!-mondta Robert.
- David?-akadt ki Robert.
- Tényleg te vagy az?-kérdezte döbbenten, odament Davidhez és megölelte, David is viszonozta öszinte megdöbbenéssel.
- Mekkorát nőttél, mióta nem láttalak! Hogy megy a forgatás?- kérdezte, mire többen felkuncogtak.
- Most nem ezzel kell foglalkoznunk! Ezt majd később!- magyarázkodott Rob.
- Meg kell találnunk Breet!-mondta Amanda.
*
(Bree szemszög)
Tököm tele van már az életemmel.-gondoltam, a két öcsém útál, az egyik öcsém összejött a legnagyobb ellenségemmel, és szereti is. Ááá idegileg teljesen kész vagyok.
Egy parkban ücsörgök és már elszívtam majdnem fél doboz cigit.
Gondoltam eggyet és hazafelé indultam, a kocsit otthon leraktam, majd kisétáltm ide, de most térjünk vissza a jelenbe. Mikor hazaértem összepakoltam az összes ruhámat, meg a holmiaimat, stb., hogy ne kelljen elpocsékoli az időt a pakolással, amikor költörünk, igen, igen tudom! Úgy döntöttem, hogy anyuékkal költözök, de Paullal nem foglalkozok.
Ég a pofám hogy ennyi idő után jelentkeztem csak! :( Kárpótlásul még ma vagy holnap kaptok egy új fejezetet!!!!!! :) ❤
2010. augusztus 25., szerda
2.fejezet/Xavier
2.fejezet/Xavier
 |
| Bree ruhája ^-^ 2.Fejezet-Xavier A szereplés tök jól sikerült. Épp az öltözőben ültem, és szedegettem ki a hajamból a hajtűt, mikor Kristen Stewart nyitott be az öltözőbe. Elkerekedtek a szemeim, és őt bámultam, ő meg persze engem. - Bocsi, de nem tudod, hogy melyik Rob öltözője? – kérdezte. - Megmutatom, gyere. – most rajta volt a sor hogy az ő szeme kerekedjen el. - Nagy alkonyat rajongó vagyok! De nem a sikítós fajta, se a sírós! – kuncogtam, mire elvigyorodott. - Azon csodálkoztam, hogy miért nem sikítottál!- mondta. Elindultunk a bátyám öltözője felé, de fél úton megtorpantam, mert láttam, hogy kávét iszogat. - Hali, bátyuskám!- kuncogtam. - Szia, szöszi!- borzolta össze a hajamat. - Khm…- köszörülte meg a torkát Kristen. - Ja, bocsi, Kristen ő itt a húgom Bree, Bree ő itt a barátnőm Kristen!-mondta, mire felkuncogtam, ő meg kérdőn rám tekintett. - Te komolyan azt hitted, hogy nem tudom ki a barátnőd? –vigyorogtam, - Nagy alkonyat rajongó vagyok mindegyik kötet megvan!- kuncogtam. - Oh, eljöhetnél velünk a Breaking Dawn forgatására! Persze csak nyáron! - Benne vagyok! –ugrottam a nyakába, és jól megszorongattam. - Megvan, már hogy ki játssza Nessie-t? –kérdeztem, mire megrázták a fejüket, én meg felragyogtam. - Én tudom, például játszhatná a legjobb barátnőm kicsi kora óta játszik filmekben, vöröses barna haja van, és ő is Angliában lakott a szüleivel!- vigyorogtam. - Vagy lehetne Emma Roberts is, tök illene a szerephez.- mondtam, mire összenéztek, és elkezdtek bólogatni. - Jó ötlet mi is Emmára gondoltunk, de ő nem tudom, hogy vállalná-e?!- mondta Rob. - Ja meg kellene egy szerep Kimhez!- mondta Kris, mire mind ketten rám néztek. - Mi van?- kezdett, DeJaVu érzésem lenni. - Te lehetnél Kim! –mondták egyszerre, mire sikítva a nyakukba vetettem magamat. - Ez komoly?-kérdeztem kikerekedett szemekkel. Elkezdtek bólogatni, én meg átmentem az öltözőbe készülődni. Felvettem a ruháimat, majd megigazítottam a hajamat. Megcsörrent a mobilom, megnéztem a kijelzőt, és Amber száma volt kiírva. Őt ajánlottam be Nessienek. - Hali!- mondtam. - Hol vagy?- visította a telefonba. Upsz elfelejtettem, hogy ma jövünk ki a bátyám forgatására. - Ne haragudj, de nem tudok menni, mert haza jött apu, és…- mondtam. - Apud forgatja a Bel Amit, amiben Robert Pattinson is játszik.- kiabálta a telefonba, mire eltartottam a fülemtől. - Nyugi, tudom! Most próbálok beszélni velük, hogy hátha ki tudnak minket hozni a bátyámékhoz!- upsz elszóltam magamat. - Mi?- kérdezte döbbenten, tudniillik nem tudja senki sem, hogy a bátyám az egyik leghíresebb sztár. - Bocsi, mennem kell, szia!- raktam le a telefont. Összeszedtem a cuccaimat, majd elindultam az előtérbe. Nem találtam anyuékat, épp a büfé előtt jártam, mikor belebotlottam a bátyám hasonmásába. Elkerekedett a szemem. - Bocsi!-mondtam, ő meg kikerekedett szemekkel engem nézett. - Bocsi!- szólaltam meg most már magyarul. - Öhm, semmi baj!- motyogta. - Még nem láttalak itt, új vagy?- kérdezte. - Öhm, apukám rendezi a filmet, és a bátyám az egyik főszereplő!- rántottam meg a vállamat, mire elkerekedett a szeme. - Amúgy Eszes Szabolcs vagyok.- nyújtotta a kezét, én meg elfogadtam. - Én pedig Bree.-mondtam. - Kimegyek elszívni egy cigit, jössz?- kérdezte, mire megráztam a fejemet. - Nem lehet, mert meglátnak az osztálytársaim.- mondtam kuncogva. - Itt ez a pulcsi vedd fel.- nyújtott át egy csuklyás pulóvert. Felvettem a pulcsit, belenéztem a tükörbe, és láttam, hogy az egész arcomat eltakarja. - Köszi!- vigyorogtam rá. - Nincs mit!- vigyorgott vissza. - Amúgy te cigizel?- kérdezte. - Néha! És tudják a szüleim is!-kuncogtam. - Oké, kérsz?-kérdezte, mire bólintottam. - Köszi!-vettem el tőle a cigit, pont volt a zsebemben egy öngyújtó, így nem kellett sokat szarakodni. - Na és milyen a bátyámmal forgatni?-kérdztem. - Király!-vigyorgott, mire felnevettem. - Mondd, hogy nem fognak nagyon sokan fotózni!-néztem rá kiskutya szemekkel. - De sajnos igen, főleg téged, mert te új vagy itt, és még nem láttak. Ide fognak csődülni az újságírók! –motyogta. - Ne én ezt nem akarom!-kerekedtek ki a szemeim. Kimentünk a szakadó esőbe, és elkezdtek minket fényképezni. Megláttam, hogy valaki fel akar mászni a dodgeom tetejére, odanyomtam Szabi kezébe a cigit, és elindultam a kocsim felé, az a valaki már felmászott a kocsim motorháztetőjére. - Másszál le onnan te kis ringyó!- kiabáltam. Mindenki felénk nézett. - Miért akkor mi lesz, ha nem?-kérdzte, mire megfogtam a seggéig érő szőke haját, és lerántottam a kocsimról. - Ez lesz! Na, húzd el magadat a kocsimtól!-szóltam. Hátranéztem, és láttam, hogy egy csomó fényképezőgép meg kamera fókuszál ránk. Visszamentem Szabihoz, aki szájtátva figyelte az eseményeket. Felkuncogtam, és elkértem Szabitól a cigimet. Elfordítotam a fejemet a sok vakuzó géptől, és meggyújtottam a cigimet. Épp kifújtam a füstöt, és megláttam a két bátyámat, akik épp veszekedtek valamin. Közben Szabinak be kellett mennie, forgatni. Eldobtam a csikket, és odamentem a két bátyámhoz. - Na, mi a vita tárgya?-kérdeztem. - Meghívtak minket az alkonyatba, és azon veszekedünk, hogy ki legyen Colin meg Brandy!-motyogta Paul. - Engem is meghívtak-sikítottam, és a nyakukba vetettem magamat. - Mennyünk be!-mondtam. - Órák óta titeket kereslek, hol van anyu meg Ribi?-kérdeztem. - Bent a büfénél.-meghallotam Ribi ugatását, arra fordultam, és megláttam, ahogy felém szalad. Felkaptam, majd bementem vele az épületbe. Levettem a pulcsit, és odaadtam Szabi asszisztensének, és odamentem anyuékhoz. - Úgy döntöttünk apáddal, hogy Amerikába költözünk!-motyogta anyu, nekem meg elakadt a szavam. - Mi, de hát miért?-visítottam. - Apád ott forgatja az új filmjét, a nagyfiúkat, és különben is ti hárman meg forgatni fogtok az alkonyatosokkal! Én meg apáddal fogok filmezni, és be kell mutatni az új ruhakollekciómat.- mondta anyu. - Ja és Amberék is jönnek, velünk szomszédok leszünk! -vigyorgott apu, én meg megcsóváltam a fejemet. - Amber tudja, hogy Robert a bátyád?-kérdezte anyu. - Nem!-vontam meg a vállamat. - Oké, ma megmondod neki!-utasított apu, én megnyikkanni se tudtam. - Ja, és szerinted el is fogja hinni nekem?-kiabáltam. - El fogja hinni!-sziszegte apu angolul. Leraktam a kutyát a földre, és felhívtam Ambert. - Hello!-szóltam a telefonba. - Szia! Mi van? Jössz vagy sem?-kérdezte. - Már itt vagyok! Be kellett ugrani, statisztálni, és találkoztam Roberttel!-mondtam semleges hangon. - Mi te találkoztál Roberttel?-sikította. - A picsába már ne sikongass a fülembe.-kiabáltam. - Te is sikongathatnál, tudniillik te is Alkonyat rajongó vagy!-mondta,sértődötten. - Ja és még nem is mondtam el egy nagy titkot, de azt majd este, el kéne menni, bulizni!-motyogtam. - Oké benne vagyok! De mi az a nagy titok?-kérdezte. - Azt nem telefonon akarom mondani!-szóltam rá sértődötten. - Ma 20:00-kor a PinkCats-ben!-mondtam - Szólok a többieknek is!-mondta, majd letettem a telefont. Otthagytam anyuékat, majd megkerestem a bátyámat. Megláttam az egyik dublőre mellett. Odamentem hozzá, és elbúcsúztam. - Szia! Én mentem… Este eljöttök a Pink Cats-be?-néztem rá kiskutya szemekkel. - Persze hugi! Persze csak testőrökkel.-motyogta. Adtam az arcára egy puszit, majd odamentem anyukékhoz. - Este a Pink Cats-be megyünk, és Robék is jönnek.-mondtam, és elköszöntem. - Látogatónk lesz, adtunk neki kulcsot is!-mondta anyu. - Remek és ki az?-kérdeztem. - Majd meglátod!-motyogta apu. - Király, remélem, nem készülődés közben nyit rám!-morogtam. - Nem tudom, szerintem biztos rád nyit majd.-mondta Rob, mire tarkón vágtam. - Áuuu!-morogta elkapta a csípőmig érő hajamat, és megborzolta. - Most csináltam meg a hajamat te idióta!-kiabáltam. - Mi ez a nagy kiabálás?-jött be a két öcsém. - Megcibálta a hajamat.-mondtam fejcsóválva. - Ő meg tarkón vágott!-mutatott rám. - Na, én mentem!-motyogtam, és elkezdtem Rob elől futni, ő meg futott utánnam. Az ajtóban elkapott, és elkezdett Csikizni, én meg visítva röhögtem. - Engedj már el!-kiabáltam. - Oké, oké!-vigyorgott, bejött Kristen is a szobába. Kinéztem az ablakon, és kétszer több ember volt kint, mikor megérkeztünk. Hangosan felnyögtem, majd elköszöntem anyuéktól.Felkaptam a kutyát. - Mi majd csak olyan 10 körül érünk haza, meg a két öcséd is.-mondta apu - Oké, mikor jön az a bizonyos „vendég” kulccsal a kezében?-kérdeztem idézőjelet mutatva. - Hét óra körül-válaszolt Mike. - Király, ti tudtátok?-kérdeztem- dühösen, mire megrántották a vállukat. - Na, én mentem, sziasztok!-köszöntem el, és kimentem a sikongató rajongók közé, átverekedtem magamat a tömegen, de többen fotóztak. - Ne fotózzatok!-mondtam angolul. - Szia!-köszönt rám Amber. - Szia!-öleltem meg. - Az te voltál az a csuklyás csaj?-krédezte, mire bólintottam, Amber a nyakamba ugrott, én meg nem értettem, hogy mi volt ez. - Öhm, valamiről lemaradtam?-kérdeztem értetlenül. - Az Eszes Szabi volt! Robert Pattinson magyar hasonmása!-sikongatta. - Oké, oké én is tudom!-motyogtam. - Mennem kell!-mondtam. - Oké, akkor a Pink Cats-ben!-vigyorogta. - Nekem is kell mondanom valami fontosat!-motyogta. - Rendben, akkor ott találkozunk!-mondtam, és megöleltem. Beszálltam a kocsiba, és rádudáltam az emberekre. Ránéztem az órára, és megláttam, hogy már 5 óra van. Leengedtem az ablakot, és kikiabáltam: - Menjetek már odébb! Szeretnék kiállni!-kiabáltam. Kettévált a tömeg, és én meg elindultam. Kiértem az utcából, és tövig nyomtam a gázt. Tíz perc alatt hazaértem. Befaroltam a garázsba, és kipattantam a kocsiból. Kivettem Ribit, és berohantam készülődni. Leraktam a kutyát, és felrohantam a szobámba. A szobám rózsaszín színű, és fekete. Van hozzá egy saját fürdőszobám is meg egy gardróbom. A fürdőszobám rózsaszín színű, és hatalmas ablakok vannak rajta. Bementem a gardróbomba, kivettem egy fekete csipkés tangát, meg egy hozzá illő melltartót. Bementem a fürdőszobába megengedtem a vizet a kádba, és raktam bele a kedvenc fürdőolajomból. Vagy fél óráig áztattam magamat, majd megkordult a hasam. Felvettem a fehérnemű szettet, és lerobogtam a lépcsőn a konyhába. Bekapcsoltam a tévét a nappaliban, és csináltam magamnak egy meleg szendvicset. Kivittem a dohányzóasztalra. Visszamentem a konyhába és hoztam egy doboz energiaitalt, meg hoztam a citromos sütimet. Épp ittam az energiaitalt, amikor megláttam, hogy azzal a szőke libát rángatom le a kocsimról, és elkezdek vele kiabálni. „Másszál le onnan te kis ringyó!- kiabáltam.” „Miért akkor mi lesz, ha nem?-kérdzte, mire én lerántottam a kocsiról.” „Ez lesz! Na, húzd el magadat a kocsimtól!-szóltam,mire nyekegve fölkászálódott.” Félrenyeltem az energiaitalt, és berohantam a konyhába. Elkezdtem köhögni, majd meg fulladtam. A vendég pont ezt a pillanatot választotta, hogy bejöjjön. Először elkezdte bámulni a tévét, aztán meg engem. Akkor tudatosult bennem, hogy én még mindig fehérneműbe vagyok, és nem is akármilyenben. Fülig pirultam, majd felrohantam a lépcsőn. Az arcát nem láttam, mert szemüveg volt rajta és egy csuklyás pulóver. Felvettem egy fekete fűzős ruhát, ami a combom közepéig ért, és ránéztem az órára felsikkantottam, majd gyorsan kisminkeltem magamat. Begöndörítettem, amúgy szög egyenes hajamat, majd elindultam az ajtó felé. A vendég berontott rajta,majd szó szerint letepert.Leestünk a földre,de valahogy irányt változtathattunk, mert ő volt alul, én meg fölül. Megismertem, mert most már nem volt rajta kapucni. - Xavier!-sikítottam, és agyon pusziltam az arcát. - Szia, szöszi!-mondta mély mackós hangján, ő is megpuszilt, csak ő nem az arcomat, hanem a számat. Elkapott minket a hév, és egyre hevesebben kezdtünk el csókolózni. Eltoltam magamtól. Felkászálódtam róla, majd segítettem neki is fölkászálódni. - Mi van veled?-kuncogtam. - Hiányoztál!-motyogta. - Te is! Rég nem láttalak.-mondtam, majd megöleltem. - Csini vagy! Jó az új frizurád!-lehelte a fülembe, mire megremegett a térdem. - Jól nézel ki te is!-leheltem fülébe, mire megfeszült a teste. - Mennem kell, mert bulizni megyünk!-morogtam. - Mehetek veled?-nézett rám kiskutya szemekkel. - Gyere!-sóhajtottam megadóan. |
2010. augusztus 22., vasárnap
1.fejezet /várva várt talákozó/
Naplemente-Sundown
http://naplemente-sundown.blogspot.com/ (szereplők)
Épp a konyhában csináltam a kedvenc citromos sütimet, amikor meghallottam anyut bejönni a bejárati ajtón. Kimentem, hogy segítsek neki, megláttam aput, és sikítva a nyakába vetettem magamat.
- Te, hogyhogy itthon vagy?- kérdeztem tőle, majd lemásztam a nyakából.
- Magyarországon forgatunk! És itt van a bátyád is.-mondta, a bátyám felől nem hallottam nyolc éve, persze újságban minden nap, főleg hogy az alkonyatban szerepel. Tizenegy éve költöztünk Magyarországra, a bátyám nem akart velünk jönni, így mamával, és papával maradt. Van két öcsém, akik ikrek, de tökre nem néznek ki egyformának. Én tizenyolc éves vagyok, ők pedig tizenhét évesek. Apu filmrendező, és az új filmjét forgatja a Bel Amit, amiben a bátyám egy pesti újságíró.
- Nem akarsz jönni? A két öcséd már ott van!- mondta kuncogva.
- Sütit sütök!- vörösödtem el.
- Rendben akkor várunk.
- Emlékszel Xavierre?- kérdezte
- Öhm?- értetlenkedtem.
- Xavier Samuel- mondta, és nekem bevillantak a képek, ameddig Angliában laktunk ő volt a legjobb barátom.
- Ja, igen ő volt a legjobb barátom, és ő játssza Rileyt az Eclipsben, miért mi van vele?- kérdeztem.
- Meghalt a nagymamája!- mondta
- Uh, szegény! Kedves mamája volt, mindig kaptunk tőle cukrot!-mondtam.
Anyutól elvetem a cuccokat, és nyomtam egy puszit az arcára. Visszamentem a konyhába, és megnéztem a sütit.
- Anyu! Vettél nekem keserű csokit?- kérdeztem
- Persze hogy vettem, és hoztam Ribizlinek kutyakaját.- mondta
- Ki az a Ribizli?- értetlenkedett apu.
- Hát ő!- mutattam a máltai selyemkutyámra, aki most jött be a konyhába. Odarohant a lábamhoz, én pedig fölkaptam a kezembe. Megvakartam a fejét, ő meg elkezdte csóválni a farkát.
- Milyen a hajad?- kérdezte apu kikerekedett szemekkel, és közbe ránézett a befestett hajamra, szőkéről átfestettem feketére, és rakattam bele rózsaszín, kék, és fehér csíkokat, persze nem sokat, csak hogy épp látszódjanak, megvontam a vállamat.
- Tök jó nem? Szerintem jobb, mint a régi, nekem legalább is így tetszik-vigyorogtam rá.
- Jó lett!- motyogta, és elmosolyodott.
- Ugye nincs több meglepetés.- Elvörösödtem, ő pedig felkuncogott.
- Nem akarom tudni?- kérdezte kikerekedett szemekkel, megráztam a fejemet.
- Majd úgy is meglátod!- kuncogtam.
- Jézusom!- sóhajtott fel színpadiasan.
- Nem láttad Michael tetkóját, és piercingjét? Ja meg Paul tetkóját?- kérdeztem, mire bólintott, hogy igen.
Felmentem az emeletre átöltözni, mert még mindig pizsamában flangáltam. Beléptem a rózsaszín és feketére festett szobába. Odamentem a tükörhöz, és elhúztam az ajtaját. Beléptem a gardróbomba, elővetem egy fekete-szürke csíkos retrós pólót, és egy farmer forrónacit, meg egy converse fekete csukát, meg egy fekete fehérnemű szettet. Odaléptem a kiegészítős polcomhoz, és levettem egy Ray Ban napszemcsit, egy szíves medált. Felvettem a cuccokat, kivasaltam a hajamat, és lementem az emeletre. Kivettem a sütőből a sütit, aztán ráraktam egy tálcára. Anyuékat kerestem, megtaláltam őket a nappaliban, a nappaling tök modernül volt berendezve. Vajszínű falak Fehér bőrkanapé, rohadt nagy LCD tévé. A sarokban anyu számítógépe.
Nekem, és a két öcsémnek laptop van, és mindannyiunk szobájában LCD tévé. Ribi cuccai mindenhol ott vannak, de a legtöbb az én szobámban van, mivel az én kutyám. Na, nappalira visszatérve van még pár kép a családról tájkép meg ilyesmi, egy dohányzóasztal és egy nagyon nagy plüss szőnyeg.
- Indulhatunk?- kérdeztem, mire bólintottak.
- Mivel megyünk?- kérdeztem aput.
- Ribit ne hozzam?- kérdeztem.
- Csak ha póráz van rajta, és mehetünk az én kocsimmal vagy a te kocsiddal.-mondta.
- Akkor a dodgeommal megyünk-jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- És én vezetek-vigyorogtam, anyu és apu összenéztek.
- Az én lányom.-mondták egyszerre
- Öcsiék?- kérdeztem
- -Ők már ott vannak-mondta apa.
- Akkor ezért mentek el!- csattantam fel.
- Induljunk már!- türelmetlenkedett anyu.
- Oké!
Felrohantam a kutya pórázáért, és a nyakörvéért, könnyű volt, mert Ribi rohant utánam, és rögtön rá tudtam rakni. Lerohantam a garázsba, beraktam a kutyát az anyós ülésre. Kifaroltam, majd megvártam, míg anyuék beszállnak a hátsó ülésre. Becsatoltam a kutya övét.
- Hova kell menni?- kérdeztem aputól.
- Egyetem tér- mondta, kifaroltam az utcából.
- Kapcsoljátok be az övet!- mondtam, mert láttam anyu arcát, nem szereti, ha gyorsan megyek, de hát mit csináljak, ha a véremben van a gyorsaság, és minél hamarabb akarom látni Robertet.
- Mindjárt ott vagyunk!- mondta apu.
- Tudom, hogy hol van az Egyetem tér, apu!- morogtam.
Megláttam a 2 bátyám kocsiját,de arra nem számítottam,hogy nem lehet majd beállni,egy csomó sikítozó rajongó volt ott. Felsóhajtottam, majd apu felhívott valakit telefonon. A tömeg kettévált, majd az összes számpár a Dodgeomra szegeződött, szerencsém volt, mert sötétített ablakú volt.
Sokan elkezdték fényképezni a kocsimat, én meg elkezdtem magamban morogni, majd hangosan is kimondtam, amit gondoltam:
- Ha még egyszer lefotózzák a kocsit, eltöröm a kezüket!- morogtam, mire anyuék elkezdtek kuncogni.
Megláttam az osztályomat, és kikerekedett szemekkel őket néztem, de szerencsém volt, mert nem erre figyeltek, hanem egymással társalogtak. Most már átengedtek minket. Felbőgettem a motort, majd elindultam. Leparkoltam a fekete Ferrari, és a Lexus mellé. Kikötöttem a kutyát, majd megvártam, míg anyuék kiszállnak, elkezdték őket fotózni, én meg nem mertem kiszállni. Dobtam anyunak egy sms-t hogy megvárom, merre mennek, majd én is megyek utánuk. Bementek egy épületbe. Kiszálltam Bezártam a kocsit, majd elkezdtem a kutyával rohanni, hogy nehogy elkezdjenek fényképezni. Nem sikerült, mert páran lekaptak minket.
Kint dörgött egy nagyot az ég, majd elkezdett szakadni az eső. Pont beértem az épületbe. Megláttam anyuékat, odaszaladtam, majd megpusziltam a 2 bátyámat.
- Mindjárt jön, csak forgat!- mondta nekem apu angolul, mert tudja, hogy úgy jobban szeretünk társalogni.
- Ott van!- mutatott apu egy 185 cm körüli bronzos hajú fiúra.
- Vége a forgatásnak húsz perc pihenő!– mondta egy emberke, odaadtam anyunak a kutyát, majd elkezdtem futni a bátyám felé, sikítva ráugrottam a hátára, majd betakartam a szemét.
- -Ki az?- kérdeztem.(angolul)
- Szöszi?- kérdezte döbbenten
- Ühüm!- majd adtam az arcára egy puszit, lemásztam a hátáról, majd szorosan megölelt.
- Sokat változtál!-mondta, még mindig ölelve, kibontakoztam az öleléséből, majd odatereltem anyuékhoz.
- Te is!- mondtam neki.
Anyu a nyakába borult, és elkezdett sírni.
- Anyu ne sírj!- odamentünk öcsiékkel, és megöleltük őket
- Hiányoztál!- mondtuk egyszerre, és elkezdtünk kuncogni.
- Nem akartok szerepelni a filmben statisztaként, mert pont ilyen srácokra lenne szükségem?- kérdezte egy alacsony hapsi.
- Öhm ilyen hajjal biztos nem!- mondtam kuncogva, mire legyintett.
- Létezik paróka is.- motyogta Paul, mire finoman tarkón vágtam.
- Ezt miért?-elkezdett csikizni, én meg elkezdtem sírva röhögni.
- Hagyd már abba!-kiabáltam.
- Elfogadjuk!- motyogtam.
- Remek kezdhetünk is!- mondta, és összecsapta a tenyerét.
- most?- kérdeztem döbbenten.
- Hát persze, miért mire gondoltál? Hogy majd 1 nap után? Nem, nem azt nem lehet, most van rátok szükségem!- mondta ellent mondást nem tűrően.
- Anyu vigyázol Ribire?- kérdeztem kiskutyaszemekkel, mire bólintott. Elindultunk az öltözőkbe, megcsinálták a hajamat, majd sminkeltek is. Elkezdtük a forgatást.
A friss remélhetőleg hétfőn lesz! :D
http://naplemente-sundown.blogspot.com/ (szereplők)
 |
| Bree |
1.Fejezet
Épp a konyhában csináltam a kedvenc citromos sütimet, amikor meghallottam anyut bejönni a bejárati ajtón. Kimentem, hogy segítsek neki, megláttam aput, és sikítva a nyakába vetettem magamat.
- Te, hogyhogy itthon vagy?- kérdeztem tőle, majd lemásztam a nyakából.
- Magyarországon forgatunk! És itt van a bátyád is.-mondta, a bátyám felől nem hallottam nyolc éve, persze újságban minden nap, főleg hogy az alkonyatban szerepel. Tizenegy éve költöztünk Magyarországra, a bátyám nem akart velünk jönni, így mamával, és papával maradt. Van két öcsém, akik ikrek, de tökre nem néznek ki egyformának. Én tizenyolc éves vagyok, ők pedig tizenhét évesek. Apu filmrendező, és az új filmjét forgatja a Bel Amit, amiben a bátyám egy pesti újságíró.
- Nem akarsz jönni? A két öcséd már ott van!- mondta kuncogva.
- Sütit sütök!- vörösödtem el.
- Rendben akkor várunk.
- Emlékszel Xavierre?- kérdezte
- Öhm?- értetlenkedtem.
- Xavier Samuel- mondta, és nekem bevillantak a képek, ameddig Angliában laktunk ő volt a legjobb barátom.
- Ja, igen ő volt a legjobb barátom, és ő játssza Rileyt az Eclipsben, miért mi van vele?- kérdeztem.
- Meghalt a nagymamája!- mondta
- Uh, szegény! Kedves mamája volt, mindig kaptunk tőle cukrot!-mondtam.
Anyutól elvetem a cuccokat, és nyomtam egy puszit az arcára. Visszamentem a konyhába, és megnéztem a sütit.
- Anyu! Vettél nekem keserű csokit?- kérdeztem
- Persze hogy vettem, és hoztam Ribizlinek kutyakaját.- mondta
- Ki az a Ribizli?- értetlenkedett apu.
- Hát ő!- mutattam a máltai selyemkutyámra, aki most jött be a konyhába. Odarohant a lábamhoz, én pedig fölkaptam a kezembe. Megvakartam a fejét, ő meg elkezdte csóválni a farkát.
- Milyen a hajad?- kérdezte apu kikerekedett szemekkel, és közbe ránézett a befestett hajamra, szőkéről átfestettem feketére, és rakattam bele rózsaszín, kék, és fehér csíkokat, persze nem sokat, csak hogy épp látszódjanak, megvontam a vállamat.
- Tök jó nem? Szerintem jobb, mint a régi, nekem legalább is így tetszik-vigyorogtam rá.
- Jó lett!- motyogta, és elmosolyodott.
- Ugye nincs több meglepetés.- Elvörösödtem, ő pedig felkuncogott.
- Nem akarom tudni?- kérdezte kikerekedett szemekkel, megráztam a fejemet.
- Majd úgy is meglátod!- kuncogtam.
- Jézusom!- sóhajtott fel színpadiasan.
- Nem láttad Michael tetkóját, és piercingjét? Ja meg Paul tetkóját?- kérdeztem, mire bólintott, hogy igen.
Felmentem az emeletre átöltözni, mert még mindig pizsamában flangáltam. Beléptem a rózsaszín és feketére festett szobába. Odamentem a tükörhöz, és elhúztam az ajtaját. Beléptem a gardróbomba, elővetem egy fekete-szürke csíkos retrós pólót, és egy farmer forrónacit, meg egy converse fekete csukát, meg egy fekete fehérnemű szettet. Odaléptem a kiegészítős polcomhoz, és levettem egy Ray Ban napszemcsit, egy szíves medált. Felvettem a cuccokat, kivasaltam a hajamat, és lementem az emeletre. Kivettem a sütőből a sütit, aztán ráraktam egy tálcára. Anyuékat kerestem, megtaláltam őket a nappaliban, a nappaling tök modernül volt berendezve. Vajszínű falak Fehér bőrkanapé, rohadt nagy LCD tévé. A sarokban anyu számítógépe.
Nekem, és a két öcsémnek laptop van, és mindannyiunk szobájában LCD tévé. Ribi cuccai mindenhol ott vannak, de a legtöbb az én szobámban van, mivel az én kutyám. Na, nappalira visszatérve van még pár kép a családról tájkép meg ilyesmi, egy dohányzóasztal és egy nagyon nagy plüss szőnyeg.
- Indulhatunk?- kérdeztem, mire bólintottak.
- Mivel megyünk?- kérdeztem aput.
- Ribit ne hozzam?- kérdeztem.
- Csak ha póráz van rajta, és mehetünk az én kocsimmal vagy a te kocsiddal.-mondta.
- Akkor a dodgeommal megyünk-jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- És én vezetek-vigyorogtam, anyu és apu összenéztek.
- Az én lányom.-mondták egyszerre
- Öcsiék?- kérdeztem
- -Ők már ott vannak-mondta apa.
- Akkor ezért mentek el!- csattantam fel.
- Induljunk már!- türelmetlenkedett anyu.
- Oké!
Felrohantam a kutya pórázáért, és a nyakörvéért, könnyű volt, mert Ribi rohant utánam, és rögtön rá tudtam rakni. Lerohantam a garázsba, beraktam a kutyát az anyós ülésre. Kifaroltam, majd megvártam, míg anyuék beszállnak a hátsó ülésre. Becsatoltam a kutya övét.
- Hova kell menni?- kérdeztem aputól.
- Egyetem tér- mondta, kifaroltam az utcából.
- Kapcsoljátok be az övet!- mondtam, mert láttam anyu arcát, nem szereti, ha gyorsan megyek, de hát mit csináljak, ha a véremben van a gyorsaság, és minél hamarabb akarom látni Robertet.
- Mindjárt ott vagyunk!- mondta apu.
- Tudom, hogy hol van az Egyetem tér, apu!- morogtam.
Megláttam a 2 bátyám kocsiját,de arra nem számítottam,hogy nem lehet majd beállni,egy csomó sikítozó rajongó volt ott. Felsóhajtottam, majd apu felhívott valakit telefonon. A tömeg kettévált, majd az összes számpár a Dodgeomra szegeződött, szerencsém volt, mert sötétített ablakú volt.
Sokan elkezdték fényképezni a kocsimat, én meg elkezdtem magamban morogni, majd hangosan is kimondtam, amit gondoltam:
- Ha még egyszer lefotózzák a kocsit, eltöröm a kezüket!- morogtam, mire anyuék elkezdtek kuncogni.
Megláttam az osztályomat, és kikerekedett szemekkel őket néztem, de szerencsém volt, mert nem erre figyeltek, hanem egymással társalogtak. Most már átengedtek minket. Felbőgettem a motort, majd elindultam. Leparkoltam a fekete Ferrari, és a Lexus mellé. Kikötöttem a kutyát, majd megvártam, míg anyuék kiszállnak, elkezdték őket fotózni, én meg nem mertem kiszállni. Dobtam anyunak egy sms-t hogy megvárom, merre mennek, majd én is megyek utánuk. Bementek egy épületbe. Kiszálltam Bezártam a kocsit, majd elkezdtem a kutyával rohanni, hogy nehogy elkezdjenek fényképezni. Nem sikerült, mert páran lekaptak minket.
Kint dörgött egy nagyot az ég, majd elkezdett szakadni az eső. Pont beértem az épületbe. Megláttam anyuékat, odaszaladtam, majd megpusziltam a 2 bátyámat.
- Mindjárt jön, csak forgat!- mondta nekem apu angolul, mert tudja, hogy úgy jobban szeretünk társalogni.
- Ott van!- mutatott apu egy 185 cm körüli bronzos hajú fiúra.
- Vége a forgatásnak húsz perc pihenő!– mondta egy emberke, odaadtam anyunak a kutyát, majd elkezdtem futni a bátyám felé, sikítva ráugrottam a hátára, majd betakartam a szemét.
- -Ki az?- kérdeztem.(angolul)
- Szöszi?- kérdezte döbbenten
- Ühüm!- majd adtam az arcára egy puszit, lemásztam a hátáról, majd szorosan megölelt.
- Sokat változtál!-mondta, még mindig ölelve, kibontakoztam az öleléséből, majd odatereltem anyuékhoz.
- Te is!- mondtam neki.
Anyu a nyakába borult, és elkezdett sírni.
- Anyu ne sírj!- odamentünk öcsiékkel, és megöleltük őket
- Hiányoztál!- mondtuk egyszerre, és elkezdtünk kuncogni.
- Nem akartok szerepelni a filmben statisztaként, mert pont ilyen srácokra lenne szükségem?- kérdezte egy alacsony hapsi.
- Öhm ilyen hajjal biztos nem!- mondtam kuncogva, mire legyintett.
- Létezik paróka is.- motyogta Paul, mire finoman tarkón vágtam.
- Ezt miért?-elkezdett csikizni, én meg elkezdtem sírva röhögni.
- Hagyd már abba!-kiabáltam.
- Elfogadjuk!- motyogtam.
- Remek kezdhetünk is!- mondta, és összecsapta a tenyerét.
- most?- kérdeztem döbbenten.
- Hát persze, miért mire gondoltál? Hogy majd 1 nap után? Nem, nem azt nem lehet, most van rátok szükségem!- mondta ellent mondást nem tűrően.
- Anyu vigyázol Ribire?- kérdeztem kiskutyaszemekkel, mire bólintott. Elindultunk az öltözőkbe, megcsinálták a hajamat, majd sminkeltek is. Elkezdtük a forgatást.
A friss remélhetőleg hétfőn lesz! :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)