2.fejezet/Xavier
2010. augusztus 25., szerda
2010. augusztus 22., vasárnap
1.fejezet /várva várt talákozó/
Naplemente-Sundown
http://naplemente-sundown.blogspot.com/ (szereplők)
Épp a konyhában csináltam a kedvenc citromos sütimet, amikor meghallottam anyut bejönni a bejárati ajtón. Kimentem, hogy segítsek neki, megláttam aput, és sikítva a nyakába vetettem magamat.
- Te, hogyhogy itthon vagy?- kérdeztem tőle, majd lemásztam a nyakából.
- Magyarországon forgatunk! És itt van a bátyád is.-mondta, a bátyám felől nem hallottam nyolc éve, persze újságban minden nap, főleg hogy az alkonyatban szerepel. Tizenegy éve költöztünk Magyarországra, a bátyám nem akart velünk jönni, így mamával, és papával maradt. Van két öcsém, akik ikrek, de tökre nem néznek ki egyformának. Én tizenyolc éves vagyok, ők pedig tizenhét évesek. Apu filmrendező, és az új filmjét forgatja a Bel Amit, amiben a bátyám egy pesti újságíró.
- Nem akarsz jönni? A két öcséd már ott van!- mondta kuncogva.
- Sütit sütök!- vörösödtem el.
- Rendben akkor várunk.
- Emlékszel Xavierre?- kérdezte
- Öhm?- értetlenkedtem.
- Xavier Samuel- mondta, és nekem bevillantak a képek, ameddig Angliában laktunk ő volt a legjobb barátom.
- Ja, igen ő volt a legjobb barátom, és ő játssza Rileyt az Eclipsben, miért mi van vele?- kérdeztem.
- Meghalt a nagymamája!- mondta
- Uh, szegény! Kedves mamája volt, mindig kaptunk tőle cukrot!-mondtam.
Anyutól elvetem a cuccokat, és nyomtam egy puszit az arcára. Visszamentem a konyhába, és megnéztem a sütit.
- Anyu! Vettél nekem keserű csokit?- kérdeztem
- Persze hogy vettem, és hoztam Ribizlinek kutyakaját.- mondta
- Ki az a Ribizli?- értetlenkedett apu.
- Hát ő!- mutattam a máltai selyemkutyámra, aki most jött be a konyhába. Odarohant a lábamhoz, én pedig fölkaptam a kezembe. Megvakartam a fejét, ő meg elkezdte csóválni a farkát.
- Milyen a hajad?- kérdezte apu kikerekedett szemekkel, és közbe ránézett a befestett hajamra, szőkéről átfestettem feketére, és rakattam bele rózsaszín, kék, és fehér csíkokat, persze nem sokat, csak hogy épp látszódjanak, megvontam a vállamat.
- Tök jó nem? Szerintem jobb, mint a régi, nekem legalább is így tetszik-vigyorogtam rá.
- Jó lett!- motyogta, és elmosolyodott.
- Ugye nincs több meglepetés.- Elvörösödtem, ő pedig felkuncogott.
- Nem akarom tudni?- kérdezte kikerekedett szemekkel, megráztam a fejemet.
- Majd úgy is meglátod!- kuncogtam.
- Jézusom!- sóhajtott fel színpadiasan.
- Nem láttad Michael tetkóját, és piercingjét? Ja meg Paul tetkóját?- kérdeztem, mire bólintott, hogy igen.
Felmentem az emeletre átöltözni, mert még mindig pizsamában flangáltam. Beléptem a rózsaszín és feketére festett szobába. Odamentem a tükörhöz, és elhúztam az ajtaját. Beléptem a gardróbomba, elővetem egy fekete-szürke csíkos retrós pólót, és egy farmer forrónacit, meg egy converse fekete csukát, meg egy fekete fehérnemű szettet. Odaléptem a kiegészítős polcomhoz, és levettem egy Ray Ban napszemcsit, egy szíves medált. Felvettem a cuccokat, kivasaltam a hajamat, és lementem az emeletre. Kivettem a sütőből a sütit, aztán ráraktam egy tálcára. Anyuékat kerestem, megtaláltam őket a nappaliban, a nappaling tök modernül volt berendezve. Vajszínű falak Fehér bőrkanapé, rohadt nagy LCD tévé. A sarokban anyu számítógépe.
Nekem, és a két öcsémnek laptop van, és mindannyiunk szobájában LCD tévé. Ribi cuccai mindenhol ott vannak, de a legtöbb az én szobámban van, mivel az én kutyám. Na, nappalira visszatérve van még pár kép a családról tájkép meg ilyesmi, egy dohányzóasztal és egy nagyon nagy plüss szőnyeg.
- Indulhatunk?- kérdeztem, mire bólintottak.
- Mivel megyünk?- kérdeztem aput.
- Ribit ne hozzam?- kérdeztem.
- Csak ha póráz van rajta, és mehetünk az én kocsimmal vagy a te kocsiddal.-mondta.
- Akkor a dodgeommal megyünk-jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- És én vezetek-vigyorogtam, anyu és apu összenéztek.
- Az én lányom.-mondták egyszerre
- Öcsiék?- kérdeztem
- -Ők már ott vannak-mondta apa.
- Akkor ezért mentek el!- csattantam fel.
- Induljunk már!- türelmetlenkedett anyu.
- Oké!
Felrohantam a kutya pórázáért, és a nyakörvéért, könnyű volt, mert Ribi rohant utánam, és rögtön rá tudtam rakni. Lerohantam a garázsba, beraktam a kutyát az anyós ülésre. Kifaroltam, majd megvártam, míg anyuék beszállnak a hátsó ülésre. Becsatoltam a kutya övét.
- Hova kell menni?- kérdeztem aputól.
- Egyetem tér- mondta, kifaroltam az utcából.
- Kapcsoljátok be az övet!- mondtam, mert láttam anyu arcát, nem szereti, ha gyorsan megyek, de hát mit csináljak, ha a véremben van a gyorsaság, és minél hamarabb akarom látni Robertet.
- Mindjárt ott vagyunk!- mondta apu.
- Tudom, hogy hol van az Egyetem tér, apu!- morogtam.
Megláttam a 2 bátyám kocsiját,de arra nem számítottam,hogy nem lehet majd beállni,egy csomó sikítozó rajongó volt ott. Felsóhajtottam, majd apu felhívott valakit telefonon. A tömeg kettévált, majd az összes számpár a Dodgeomra szegeződött, szerencsém volt, mert sötétített ablakú volt.
Sokan elkezdték fényképezni a kocsimat, én meg elkezdtem magamban morogni, majd hangosan is kimondtam, amit gondoltam:
- Ha még egyszer lefotózzák a kocsit, eltöröm a kezüket!- morogtam, mire anyuék elkezdtek kuncogni.
Megláttam az osztályomat, és kikerekedett szemekkel őket néztem, de szerencsém volt, mert nem erre figyeltek, hanem egymással társalogtak. Most már átengedtek minket. Felbőgettem a motort, majd elindultam. Leparkoltam a fekete Ferrari, és a Lexus mellé. Kikötöttem a kutyát, majd megvártam, míg anyuék kiszállnak, elkezdték őket fotózni, én meg nem mertem kiszállni. Dobtam anyunak egy sms-t hogy megvárom, merre mennek, majd én is megyek utánuk. Bementek egy épületbe. Kiszálltam Bezártam a kocsit, majd elkezdtem a kutyával rohanni, hogy nehogy elkezdjenek fényképezni. Nem sikerült, mert páran lekaptak minket.
Kint dörgött egy nagyot az ég, majd elkezdett szakadni az eső. Pont beértem az épületbe. Megláttam anyuékat, odaszaladtam, majd megpusziltam a 2 bátyámat.
- Mindjárt jön, csak forgat!- mondta nekem apu angolul, mert tudja, hogy úgy jobban szeretünk társalogni.
- Ott van!- mutatott apu egy 185 cm körüli bronzos hajú fiúra.
- Vége a forgatásnak húsz perc pihenő!– mondta egy emberke, odaadtam anyunak a kutyát, majd elkezdtem futni a bátyám felé, sikítva ráugrottam a hátára, majd betakartam a szemét.
- -Ki az?- kérdeztem.(angolul)
- Szöszi?- kérdezte döbbenten
- Ühüm!- majd adtam az arcára egy puszit, lemásztam a hátáról, majd szorosan megölelt.
- Sokat változtál!-mondta, még mindig ölelve, kibontakoztam az öleléséből, majd odatereltem anyuékhoz.
- Te is!- mondtam neki.
Anyu a nyakába borult, és elkezdett sírni.
- Anyu ne sírj!- odamentünk öcsiékkel, és megöleltük őket
- Hiányoztál!- mondtuk egyszerre, és elkezdtünk kuncogni.
- Nem akartok szerepelni a filmben statisztaként, mert pont ilyen srácokra lenne szükségem?- kérdezte egy alacsony hapsi.
- Öhm ilyen hajjal biztos nem!- mondtam kuncogva, mire legyintett.
- Létezik paróka is.- motyogta Paul, mire finoman tarkón vágtam.
- Ezt miért?-elkezdett csikizni, én meg elkezdtem sírva röhögni.
- Hagyd már abba!-kiabáltam.
- Elfogadjuk!- motyogtam.
- Remek kezdhetünk is!- mondta, és összecsapta a tenyerét.
- most?- kérdeztem döbbenten.
- Hát persze, miért mire gondoltál? Hogy majd 1 nap után? Nem, nem azt nem lehet, most van rátok szükségem!- mondta ellent mondást nem tűrően.
- Anyu vigyázol Ribire?- kérdeztem kiskutyaszemekkel, mire bólintott. Elindultunk az öltözőkbe, megcsinálták a hajamat, majd sminkeltek is. Elkezdtük a forgatást.
A friss remélhetőleg hétfőn lesz! :D
http://naplemente-sundown.blogspot.com/ (szereplők)
![]() |
Bree |
1.Fejezet
Épp a konyhában csináltam a kedvenc citromos sütimet, amikor meghallottam anyut bejönni a bejárati ajtón. Kimentem, hogy segítsek neki, megláttam aput, és sikítva a nyakába vetettem magamat.
- Te, hogyhogy itthon vagy?- kérdeztem tőle, majd lemásztam a nyakából.
- Magyarországon forgatunk! És itt van a bátyád is.-mondta, a bátyám felől nem hallottam nyolc éve, persze újságban minden nap, főleg hogy az alkonyatban szerepel. Tizenegy éve költöztünk Magyarországra, a bátyám nem akart velünk jönni, így mamával, és papával maradt. Van két öcsém, akik ikrek, de tökre nem néznek ki egyformának. Én tizenyolc éves vagyok, ők pedig tizenhét évesek. Apu filmrendező, és az új filmjét forgatja a Bel Amit, amiben a bátyám egy pesti újságíró.
- Nem akarsz jönni? A két öcséd már ott van!- mondta kuncogva.
- Sütit sütök!- vörösödtem el.
- Rendben akkor várunk.
- Emlékszel Xavierre?- kérdezte
- Öhm?- értetlenkedtem.
- Xavier Samuel- mondta, és nekem bevillantak a képek, ameddig Angliában laktunk ő volt a legjobb barátom.
- Ja, igen ő volt a legjobb barátom, és ő játssza Rileyt az Eclipsben, miért mi van vele?- kérdeztem.
- Meghalt a nagymamája!- mondta
- Uh, szegény! Kedves mamája volt, mindig kaptunk tőle cukrot!-mondtam.
Anyutól elvetem a cuccokat, és nyomtam egy puszit az arcára. Visszamentem a konyhába, és megnéztem a sütit.
- Anyu! Vettél nekem keserű csokit?- kérdeztem
- Persze hogy vettem, és hoztam Ribizlinek kutyakaját.- mondta
- Ki az a Ribizli?- értetlenkedett apu.
- Hát ő!- mutattam a máltai selyemkutyámra, aki most jött be a konyhába. Odarohant a lábamhoz, én pedig fölkaptam a kezembe. Megvakartam a fejét, ő meg elkezdte csóválni a farkát.
- Milyen a hajad?- kérdezte apu kikerekedett szemekkel, és közbe ránézett a befestett hajamra, szőkéről átfestettem feketére, és rakattam bele rózsaszín, kék, és fehér csíkokat, persze nem sokat, csak hogy épp látszódjanak, megvontam a vállamat.
- Tök jó nem? Szerintem jobb, mint a régi, nekem legalább is így tetszik-vigyorogtam rá.
- Jó lett!- motyogta, és elmosolyodott.
- Ugye nincs több meglepetés.- Elvörösödtem, ő pedig felkuncogott.
- Nem akarom tudni?- kérdezte kikerekedett szemekkel, megráztam a fejemet.
- Majd úgy is meglátod!- kuncogtam.
- Jézusom!- sóhajtott fel színpadiasan.
- Nem láttad Michael tetkóját, és piercingjét? Ja meg Paul tetkóját?- kérdeztem, mire bólintott, hogy igen.
Felmentem az emeletre átöltözni, mert még mindig pizsamában flangáltam. Beléptem a rózsaszín és feketére festett szobába. Odamentem a tükörhöz, és elhúztam az ajtaját. Beléptem a gardróbomba, elővetem egy fekete-szürke csíkos retrós pólót, és egy farmer forrónacit, meg egy converse fekete csukát, meg egy fekete fehérnemű szettet. Odaléptem a kiegészítős polcomhoz, és levettem egy Ray Ban napszemcsit, egy szíves medált. Felvettem a cuccokat, kivasaltam a hajamat, és lementem az emeletre. Kivettem a sütőből a sütit, aztán ráraktam egy tálcára. Anyuékat kerestem, megtaláltam őket a nappaliban, a nappaling tök modernül volt berendezve. Vajszínű falak Fehér bőrkanapé, rohadt nagy LCD tévé. A sarokban anyu számítógépe.
Nekem, és a két öcsémnek laptop van, és mindannyiunk szobájában LCD tévé. Ribi cuccai mindenhol ott vannak, de a legtöbb az én szobámban van, mivel az én kutyám. Na, nappalira visszatérve van még pár kép a családról tájkép meg ilyesmi, egy dohányzóasztal és egy nagyon nagy plüss szőnyeg.
- Indulhatunk?- kérdeztem, mire bólintottak.
- Mivel megyünk?- kérdeztem aput.
- Ribit ne hozzam?- kérdeztem.
- Csak ha póráz van rajta, és mehetünk az én kocsimmal vagy a te kocsiddal.-mondta.
- Akkor a dodgeommal megyünk-jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- És én vezetek-vigyorogtam, anyu és apu összenéztek.
- Az én lányom.-mondták egyszerre
- Öcsiék?- kérdeztem
- -Ők már ott vannak-mondta apa.
- Akkor ezért mentek el!- csattantam fel.
- Induljunk már!- türelmetlenkedett anyu.
- Oké!
Felrohantam a kutya pórázáért, és a nyakörvéért, könnyű volt, mert Ribi rohant utánam, és rögtön rá tudtam rakni. Lerohantam a garázsba, beraktam a kutyát az anyós ülésre. Kifaroltam, majd megvártam, míg anyuék beszállnak a hátsó ülésre. Becsatoltam a kutya övét.
- Hova kell menni?- kérdeztem aputól.
- Egyetem tér- mondta, kifaroltam az utcából.
- Kapcsoljátok be az övet!- mondtam, mert láttam anyu arcát, nem szereti, ha gyorsan megyek, de hát mit csináljak, ha a véremben van a gyorsaság, és minél hamarabb akarom látni Robertet.
- Mindjárt ott vagyunk!- mondta apu.
- Tudom, hogy hol van az Egyetem tér, apu!- morogtam.
Megláttam a 2 bátyám kocsiját,de arra nem számítottam,hogy nem lehet majd beállni,egy csomó sikítozó rajongó volt ott. Felsóhajtottam, majd apu felhívott valakit telefonon. A tömeg kettévált, majd az összes számpár a Dodgeomra szegeződött, szerencsém volt, mert sötétített ablakú volt.
Sokan elkezdték fényképezni a kocsimat, én meg elkezdtem magamban morogni, majd hangosan is kimondtam, amit gondoltam:
- Ha még egyszer lefotózzák a kocsit, eltöröm a kezüket!- morogtam, mire anyuék elkezdtek kuncogni.
Megláttam az osztályomat, és kikerekedett szemekkel őket néztem, de szerencsém volt, mert nem erre figyeltek, hanem egymással társalogtak. Most már átengedtek minket. Felbőgettem a motort, majd elindultam. Leparkoltam a fekete Ferrari, és a Lexus mellé. Kikötöttem a kutyát, majd megvártam, míg anyuék kiszállnak, elkezdték őket fotózni, én meg nem mertem kiszállni. Dobtam anyunak egy sms-t hogy megvárom, merre mennek, majd én is megyek utánuk. Bementek egy épületbe. Kiszálltam Bezártam a kocsit, majd elkezdtem a kutyával rohanni, hogy nehogy elkezdjenek fényképezni. Nem sikerült, mert páran lekaptak minket.
Kint dörgött egy nagyot az ég, majd elkezdett szakadni az eső. Pont beértem az épületbe. Megláttam anyuékat, odaszaladtam, majd megpusziltam a 2 bátyámat.
- Mindjárt jön, csak forgat!- mondta nekem apu angolul, mert tudja, hogy úgy jobban szeretünk társalogni.
- Ott van!- mutatott apu egy 185 cm körüli bronzos hajú fiúra.
- Vége a forgatásnak húsz perc pihenő!– mondta egy emberke, odaadtam anyunak a kutyát, majd elkezdtem futni a bátyám felé, sikítva ráugrottam a hátára, majd betakartam a szemét.
- -Ki az?- kérdeztem.(angolul)
- Szöszi?- kérdezte döbbenten
- Ühüm!- majd adtam az arcára egy puszit, lemásztam a hátáról, majd szorosan megölelt.
- Sokat változtál!-mondta, még mindig ölelve, kibontakoztam az öleléséből, majd odatereltem anyuékhoz.
- Te is!- mondtam neki.
Anyu a nyakába borult, és elkezdett sírni.
- Anyu ne sírj!- odamentünk öcsiékkel, és megöleltük őket
- Hiányoztál!- mondtuk egyszerre, és elkezdtünk kuncogni.
- Nem akartok szerepelni a filmben statisztaként, mert pont ilyen srácokra lenne szükségem?- kérdezte egy alacsony hapsi.
- Öhm ilyen hajjal biztos nem!- mondtam kuncogva, mire legyintett.
- Létezik paróka is.- motyogta Paul, mire finoman tarkón vágtam.
- Ezt miért?-elkezdett csikizni, én meg elkezdtem sírva röhögni.
- Hagyd már abba!-kiabáltam.
- Elfogadjuk!- motyogtam.
- Remek kezdhetünk is!- mondta, és összecsapta a tenyerét.
- most?- kérdeztem döbbenten.
- Hát persze, miért mire gondoltál? Hogy majd 1 nap után? Nem, nem azt nem lehet, most van rátok szükségem!- mondta ellent mondást nem tűrően.
- Anyu vigyázol Ribire?- kérdeztem kiskutyaszemekkel, mire bólintott. Elindultunk az öltözőkbe, megcsinálták a hajamat, majd sminkeltek is. Elkezdtük a forgatást.
A friss remélhetőleg hétfőn lesz! :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)